Mintha buknék a sérült skizoid nőkre Felsegítem Évát a földről Szerencsére semmi baja A bokorra dobta Tamás és Géza Onnan gurult az aszfaltra
- Felszállok egy villamosra - mondta és elindult és én utána - Mért jössz utánam Mit akarsz?
Így Éva és még mondta
- Hagyj békén Nem akarlak látni Nincs mit megbeszélni!!!!!4 - és kiabált és kiabáltam és az utcán már mindenki minket néz   
Aztán Éva távoli alakja a házak között elvész             

Kisfiad a Heim Pálba vitted mert Domestost ivott a kis buta Férjed ott hagyta egyedül a kádban De jól van Már aznap játszott a kórházban Holnap viheted is haza

Este a Tó bisztróban kártyázunk és epilepsziás rohamtól félek megint

Még nincsen vége a hétnek Ma nem mentem az építkezésnek Fostam reggel így mondtam hogy nem megyek Pedig jól fizet De nem akartam tojtojba vagy a metrón Nem mintha megtehetném hogy nem megyek hisz kéne a pénz hogy kiegyenesedjünk Nem is a pénztől hanem hogy van valami Lássák hogy igyekszem
És megiszom szokásommá lett deci boromat este Anyánkkal az erkélyen elcigarettázva Közben a Fatert szapulja  
- De mit bánom én mit csinál? Csak minket békén hagyjon
Így zárja aztán
És szemben Kata erkélyére kiáll néz át és nézek rá
- Nem igaz? - kérdi közben Anyánk - Nem igaz?! Frici!
- Ja - bólogatok és nézem Katát hogy bemegy